Sárgarépából huszonkét másodperc alatt formáz rózsaszirmot, a tök héjába pedig három óra alatt komplett szüreti jelenetet varázsol. Pavlicsek Csaba zöldségszobrász mesterien faragja a zöldféléket. Örömmel csapok le a vaskos fotóalbumra, amellyel Csaba találkozónkra

érkezik. Miközben a fényképgyűjteményt lapozgatva a remekművekben gyönyörködöm, azon tűnődöm, vajon én mennyi idő alatt alkotnám meg - egy szál késsel - például a „Borozó ember tökben" címűt. A dinnyehéjba faragott Munkácsy-festményről, az Áldás című szentkép részletéről vagy az esküvői dinnyeszoborról nem beszélve. Mátyás király arcképe ugyancsak hatalmas falat lenne, szó szerint és képletesen is. Nem így Csabának, aki a tavaly augusztusi szegedi grillfesztiválról kezd el mesélni.

Nagydobos a két világháború között sütőtök-nagyhatalom volt: a fővárosi vásárcsarnokokban a faluból származó tök szinte már márka volt. A szabolcsi faluban idén tizedik alkalommal rendeztek tökfesztivált: tökös ételből-italból, tökszoborból és töklámpásból igazán nem

volt hiány. Itt az ősz, a szüret, a betakaritás ideje. A munka mellett jut idő persze vigasságra is: hétvégenként gasztronómiai fesztiválok sokaságát rendezik szerte az országban. Így forrt össze mára már például Szatmárcseke neve a szilvalekvárral, Vanyarcé a sztrapacskával, Demecseré a káposztával, Nagydobosé pedig a sütőtökkel.